Kínos dolog úgy feküdni az ágyban hogy nem nem tudsz elaludni...Csak vergődsz, vársz a jól megérdemelt pihentető álomra, de az nem jön. Ilyenkor a legjobb amit tehet az ember hogy elgondolkodik teszem azt a múlton, az aznapi eseményeken, a következő nap feladatain, vagy egészen egyszerűen csak elkezd álmodozni. Az emberek életének minden szakaszát meghatározó kérdés foglalkoztatott engem is a minap éjjel: Mi lesz majd? Mi lesz ha majd felnövök, saját lábamra kell állnom és saját családot alapítanom? Egyáltalán megérem-e hogy mindez megtörténjen, mert be kell ismernünk, ebben a felgyorsult világban elég veszélyes életet élünk mindannyian. Vagy hogy: Megtalálom-e az igazit?
Minden lány ha nem is mondja ki nyíltan de a szőke herceget várja, aki majd egyszer csak betoppan az életébe, vagy talán inkább bevágtáz hófehér lován, felkapja a nyeregbe maga mellé és aztán együtt ellovagolnak a herceg kastélyához, ahol boldog házasságba lépnek. Életükből nem maradhatnak ki a gyönyörű habos-babos ruhák, mint amilyenben Giselle lép(ne) oltár elé a Bűbáj c. mesefilm elején. De ha valaki nem szereti a sok muszlinfodrot és csipkét választhatja a Csipkerózsika és Hófehérke által szabadalmaztatott "visszafogott hercegnői" stílust. Visszatérve a felsorolásunkhoz nem a hercegnői élet elmaradhatatlan tényezői a pazar bálok. Ugyan nagy hangsúly van a ruhákon itt is, de én most inkább a hajnalig tartó táncos tivornyázást szeretném kiemelni. A hercegnők pezsgőt és light-osabb női italokat szürcsölgetve enyhén illuminált állapotban végigtáncolják az éjszakát. Ez mondjuk Hamupipőke estében nem így történt, de hát ős végül is csak egy a sok közül akiknek viszont összejött. Na meg ott van még az a több száz hálószoba a kastélyban, de az azokban történt eseményekről nem szól a Fáma. minden estre akinek fantáziája van el tudja képzelni a herceget teszem azt ruha nélkül ahogy hercegnőjét erős karjaiban tartva az ágyhoz viszi ott vadul letépi róla a ruhát majd hajnalig tartó szenvedélyes szerelmeskedésbe kezdenek, és más dolguk nem lévén másnap úgy 11 és dél között együtt ébrednek fel a madárcsicsergésre, majd egy csengetésre a szolgálóhad pompás reggelit szervíroz a párnak természetesen az ágyba.
Ez volt eddig a mese rész. A valóság viszont sajnos sokkal prózaibb, kivétel ha maga Henry herceg kéri meg a kezed. Kevésbé fényűző mindennapi életünkben ezek a hercegnői igények teljesen leredukálódtak. Örülünk egy sima kis aranygyűrűnek, egy egyszerűbb menyasszonyi ruhának amit csak egy-hónapi koplalással, bár ugyan ez az előnyünkre van, tudunk megvenni vagy kikölcsönözni. És örülünk ha évente egyszer-kétszer kiáztáthatjuk az idő előrehaladtával egyre terebélyesedő hátsó fertályunkat. A palotából mostanra szerény kis családi ház vagy panellakás lett. A fehér lovon vágtázó herceg pedig manapság rendszerint inkább gyalogosan érkezik. Még ha csak gyalog, akkor örülhetünk, hogy nem cibál maga mögött adósságot, és a vodkát nem úgy issza, mint a vizet ha hozzánk vezető útja során netán megszomjazik. És akkor még nem is beszéltünk a betegségekről, balesetekről, katasztrófákról, stb ....
De csak pozitívan! Helyzetünk azért korántsem ilyen elkeserítő, mert:
VANNAK MÉG CSODÁK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése