mivel jómagam vagyok a kántor, képben vagyok a vasárnapokkal. Vicces nézni a néniket és bácsikat ahogy bemásznak a templomba a kis kézitáskájukkal, kiskosztümben és kalapkában. Igényesen-szentimentálisan végigmennek az utcán úgy ahogy kirittyentve, és az arcukról süt az üzenet: "igen kedveském, én a templomba megyek, te viszont ha így folytatod úgyis elkárhozol!"
Ha viszont kicsit közelebbről is megvizsgáljuk ennek az embertípusnak a mozdulatait, beszédstílusát és kicsit belassult reakcióit; és ezeket mint egy jó kis puzzle-t összeillesztgetjük, egy teljesen más képet kapunk, mint amit ők mutatnak. Az egész mézes-mázos modor csak egy olcsó, bugyuta kis álca. A cuki kis nénik igyekszenek magukat az ájtatosság és szenteskedés álarca mögé rejteni, hogy az ember még véletlen se jöjjön rá, hogy milyen piszkos kis dolgokkal és hazugságokkal, na meg számos más tisztátalan dologgal van tele a gondosan feltupérozott és bedauerolt fejecskéjük.
A bácsik még egy fokkal jobbak a néniknél. Úgy gondolom ők inkább menekülnek otthonról, így a templom tökéletes alibit nyújt egy óra csendes magányra a házsártos feleség nélkül.
Öröm nézni hogy a szertartás elején még mindenki nagy mosolyogva bőszen hallgatja Isten igéjét, ám ahogy haladnak előre a percek, úgy nehezednek egyre el a szemhéjak, és a prédikáción már mindenki az igazak álmát alussza. Itt legyen szó gyülekezeti elöljáróról, vagy egy megfáradt és fájós lábú nagymamáról.
Engem ez kicsit megrendít, nem értem mért kell ezt csinálni. Minden esetre vicces (:
Ha viszont kicsit közelebbről is megvizsgáljuk ennek az embertípusnak a mozdulatait, beszédstílusát és kicsit belassult reakcióit; és ezeket mint egy jó kis puzzle-t összeillesztgetjük, egy teljesen más képet kapunk, mint amit ők mutatnak. Az egész mézes-mázos modor csak egy olcsó, bugyuta kis álca. A cuki kis nénik igyekszenek magukat az ájtatosság és szenteskedés álarca mögé rejteni, hogy az ember még véletlen se jöjjön rá, hogy milyen piszkos kis dolgokkal és hazugságokkal, na meg számos más tisztátalan dologgal van tele a gondosan feltupérozott és bedauerolt fejecskéjük.
A bácsik még egy fokkal jobbak a néniknél. Úgy gondolom ők inkább menekülnek otthonról, így a templom tökéletes alibit nyújt egy óra csendes magányra a házsártos feleség nélkül.
Öröm nézni hogy a szertartás elején még mindenki nagy mosolyogva bőszen hallgatja Isten igéjét, ám ahogy haladnak előre a percek, úgy nehezednek egyre el a szemhéjak, és a prédikáción már mindenki az igazak álmát alussza. Itt legyen szó gyülekezeti elöljáróról, vagy egy megfáradt és fájós lábú nagymamáról.
Engem ez kicsit megrendít, nem értem mért kell ezt csinálni. Minden esetre vicces (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése