so ist das Leben (:

Mért nem érti senki a döntéseimet...?
Úgy gondolom hogy ebben az esetben lehetetlen helyesen cselekedni. Én megértem azokat akik azt kérdezik hogy mért nem tudom megbecsülni azt a szeretetet amit kapok tőle és mért nem viszonozom. De ha egyszer nem megy? Ne várja el senki hogy szerelmes legyek az öcsémbe. Ennyi. Magamat ismerve valószínű jobb lesz így neki is és nekem is. kedvemre pöröghetek határok és akadályok nélkül, ő pedig majd talál valakit a helyembe, mert mindenki pótolható, csak egy kis idő kell mire megtalálja azt aki kitölti a lelki űrt amit magam mögött hagytam.
A bejegyzést mélyen tisztelt doktor Csernus Imre szavaival zárnám, mert ő megfogalmazta azt amit én eddig nem tudtam így kifejezni:
"Merj új dolgokba belevágni, mert ha csak a megszokott tevékenységeidet műveled, berozsdásodnak a fogaskerekek! Nem szabad megtorpanni a kihívások előtt, akkor sem, ha nagyon félsz tőlük. Sőt, annál inkább bele kell vágni. Azt nem mondom hogy ez az örök ifjúság titka, de ha van merszed új és ismeretlen terepekre lépni, fel leszel dobva."
Úgy érzem hogy én bevállaltam a kihívást, és eddig szerintem egész jól alakítgattam is a helyzetet, lehetőségeimnek megfelelően. Hozzon bár szenvedést, örömöt vagy kétségeket, ezek ezen a bizonyos "ismeretlen terepen" töltött percek felülmúlnak mindent, és eszembe juttatják mért is volt értelme beleugrani ebbe a mély, nyílt-vízbe.
Most pedig harcra fel! Nézek valami jó kis romcsi filmet, és újult erővel várom a következő hetet.;)