ha unnád a banánt (:

hogy mit tehet a szegény kisdiák ha unja a tanórát?
hajtogathat kishajókat! Pompás és pihentető origamival eltöltött perceket ajánlunk azoknak, akik szeretnék megcsillogtatni osztálytársaik és tanáraik előtt felülmúlhatatlan finommotorikai képességeiket, végtelen türelmüket és precizitásukat.
Ha nem jön be a hajtogatás egész egyszerűen újságot. Melegen ajánljuk a Cosmopolitan, Elle, Joy és Glamour névre hallgató mocskos szennylapokat, melyekben informálódhatsz a kihagyhatatlan akciókról, megcsodálhatod a csillogó-villogó szebbnél-szebb mesés-pompás rucikat teszem azt a Guccitól, Pinkotól, vagy a jó öreg Armanitól, amiket ha bankszámlád elég szívós meg is vásárolhatsz potom pénzekért. ÉÉÉÉS ez még nem minden! Magadra dörzsölheted a legújabb parfümök illatmintáit, ezzel is azt az érzetet keltve magadban hogy: hát igen micsoda nő vagyok! De sajnos mikor az illat elszáll rá kell hogy ébredj hogy nem vagy több senkinél és épp egy matekórán szenvedsz.
Vagy ha nem mersz olvasni, mert nem vagy elég bevállalós, még mindig ott van a praktikus kiegészítőd, a padtársad, aki ha nem beteg, érdekesebbnél érdekesebb storykkal bombáz, poénkodik, ha épp nem alszik. DE a néma üzemmód sajnos szériahiba, és nem működik. (nem, nem! A meghibásodott, folyton idegesítő és beszélő padtársakat sajnos nem cserélik vissza, mondván hogy: "Bevállaltad!!Neeem??!" Szóval ha épp használható állapotban van a padtárs, hát használd ki és vihogj vele annyit amennyit csak lehet, mert úgy talán gyorsabban eltelik az óra. Ha helyesen használod felettébb sok örömteli pillanat lehet az eredmény! Íme egy kis ízelítő egy tanuló és padtársa számtechórai filozofálgatásából:
-hát ennyit jelentek neked Jose?!? Ezt nem teheted velem!
-de igen! Ennyit. Te a lányom vagy Rosalinda. Nem lehetsz az enyém! És különben is: Koncita terhes tőlem!
-de nekem azt mondtad, hogy én vagyok neked az egyetlen nő az életedben.fogadni mernék,hogy Esperanza balesetéhez is közöd van!
-Ludoviko mondta ezt neked? Tudom jól, hogy amíg La Paz-ban voltam, addig Dulsinával etették be ezt neked!
-nem kenheted Ludovikora! Az egész birtok a te kis piszkos ügyeidről beszél. ha ezek után egy ujjal is hozzá érsz, Carlosalbertohoz(a fiamhoz), esküszöm megöllek!

Ha a fent felsoroltak közül pedig egyik tipp sem használható, a tanóra pedig elviselhetetlenül túlélhetetlen, még mindig ott van az ablak, melyen át a gravitáció törvényeinek behódolva csodás repülést élhetünk át. Jó zuhanást! (:

so ist das Leben (:

Mért nem érti senki a döntéseimet...?
Úgy gondolom hogy ebben az esetben lehetetlen helyesen cselekedni. Én megértem azokat akik azt kérdezik hogy mért nem tudom megbecsülni azt a szeretetet amit kapok tőle és mért nem viszonozom. De ha egyszer nem megy? Ne várja el senki hogy szerelmes legyek az öcsémbe. Ennyi. Magamat ismerve valószínű jobb lesz így neki is és nekem is. kedvemre pöröghetek határok és akadályok nélkül, ő pedig majd talál valakit a helyembe, mert mindenki pótolható, csak egy kis idő kell mire megtalálja azt aki kitölti a lelki űrt amit magam mögött hagytam.
A bejegyzést mélyen tisztelt doktor Csernus Imre szavaival zárnám, mert ő megfogalmazta azt amit én eddig nem tudtam így kifejezni:
"Merj új dolgokba belevágni, mert ha csak a megszokott tevékenységeidet műveled, berozsdásodnak a fogaskerekek! Nem szabad megtorpanni a kihívások előtt, akkor sem, ha nagyon félsz tőlük. Sőt, annál inkább bele kell vágni. Azt nem mondom hogy ez az örök ifjúság titka, de ha van merszed új és ismeretlen terepekre lépni, fel leszel dobva."
Úgy érzem hogy én bevállaltam a kihívást, és eddig szerintem egész jól alakítgattam is a helyzetet, lehetőségeimnek megfelelően. Hozzon bár szenvedést, örömöt vagy kétségeket, ezek ezen a bizonyos "ismeretlen terepen" töltött percek felülmúlnak mindent, és eszembe juttatják mért is volt értelme beleugrani ebbe a mély, nyílt-vízbe.
Most pedig harcra fel! Nézek valami jó kis romcsi filmet, és újult erővel várom a következő hetet.;)

felszabadult,szétszórt,boldog

nehéz most írni. Ilyen hangulatom már rég volt. Legszívesebben ugranék egy olyan nagyon mint Neo a Mártix 1 végén, vagy repülnék egy kört a föld körül mint Superman. Van egy olyan érzésem, hogy az előttem álló 3 nap olyan lassúnak fog tűnni mint még soha semmi.

P.S.:Mennyire vagy SP?? :D

http://www.youtube.com/watch?v=psuRGfAaju4&feature=related

gondolatok a vasárnapról

mivel jómagam vagyok a kántor, képben vagyok a vasárnapokkal. Vicces nézni a néniket és bácsikat ahogy bemásznak a templomba a kis kézitáskájukkal, kiskosztümben és kalapkában. Igényesen-szentimentálisan végigmennek az utcán úgy ahogy kirittyentve, és az arcukról süt az üzenet: "igen kedveském, én a templomba megyek, te viszont ha így folytatod úgyis elkárhozol!"
Ha viszont kicsit közelebbről is megvizsgáljuk ennek az embertípusnak a mozdulatait, beszédstílusát és kicsit belassult reakcióit; és ezeket mint egy jó kis puzzle-t összeillesztgetjük, egy teljesen más képet kapunk, mint amit ők mutatnak. Az egész mézes-mázos modor csak egy olcsó, bugyuta kis álca. A cuki kis nénik igyekszenek magukat az ájtatosság és szenteskedés álarca mögé rejteni, hogy az ember még véletlen se jöjjön rá, hogy milyen piszkos kis dolgokkal és hazugságokkal, na meg számos más tisztátalan dologgal van tele a gondosan feltupérozott és bedauerolt fejecskéjük.
A bácsik még egy fokkal jobbak a néniknél. Úgy gondolom ők inkább menekülnek otthonról, így a templom tökéletes alibit nyújt egy óra csendes magányra a házsártos feleség nélkül.
Öröm nézni hogy a szertartás elején még mindenki nagy mosolyogva bőszen hallgatja Isten igéjét, ám ahogy haladnak előre a percek, úgy nehezednek egyre el a szemhéjak, és a prédikáción már mindenki az igazak álmát alussza. Itt legyen szó gyülekezeti elöljáróról, vagy egy megfáradt és fájós lábú nagymamáról.
Engem ez kicsit megrendít, nem értem mért kell ezt csinálni. Minden esetre vicces (:

lehet hogy életben maradok?

Április 2-8ig biztos.. mert itt lesz Ő velem. És most tényleg csak velem, semmi (ex?)barátnő, meg betegség nem állhat az utamba. Szóval Szőke herceg bizonyíts!! Várlak a toronyba zárva... (:

2010. március 16.

Hol is, hogy is kezdjem?
Már nem is tudom igazán hogy mit mondjak erről az egészről. A döntésünkbe, hogy akkor is megpróbáljuk, beleszólt pár dolog és érzés. Mégpedig egy sor irigykedő, féltékeny, és aggódó hang; némi dac, hogy akkoris-akkoris; és egy furcsa érzés, ami nem engedte egyikünknek sem abbahagyni. Mert igen! Megpróbáltuk volna! Megpróbáltunk volna felejteni és hagyni az egészet, de nem ment. Egyik este mindketten ebből a célból hívtuk a másikat, hogy na, akkor most megnyugszunk és abba hagyjuk. Mondanom sem kell hogy ebből nem lett semmi. Aki azt hiszi hogy bolond vagyok, hogy nem tettem meg rosszul hiszi. Napokig törtem a fejem hogy mi lenne a helyes döntés, és szerintem most már csak megtalálom a helyes utat.
Mindenkinek jár egy lehetőség. Egy esély a bizonyításra. Nem várok el sokat és szerintem Ő sem, csak annyit hogy jöjjön vissza hozzám, és amíg itt van addig szeressen. A többi úgyis jönni fog majd magától, mert reménykedek, hogy vagyok olyan zizis és furcsa hogy előbb utóbb el tudom érni hogy rendesen szeressen. De ez még nem most lesz. Ezt tudom és nem is várok mást. Megszeretni valakit.. Ahhoz bizony idő kell és nem is kevés, mert ami gyorsan jön az gyorsan el is megy. Épp ezért érzem úgy hogy ha most harcolok ezért az egészért akkor annak előbb vagy utóbb meglesz az eredménye. De ez még a jövő zenéje...

és ha így van?

dolgokat hallani és annak tanúja lenni... a két dolog közt a különbség óriási... Ha csak hallod őket minduntalan elgondolkozol hogy vajon így van-e. Legszívesebben utánajárnál az egésznek ha tehetnéd, de nem teheted. Ebből adódik az én problémám is. Olyan dolgokat tudtam meg Róla amik miatt szerencse hogy nem undorodok Tőle teljesen. Amiket hallottam azok komoly vádak, és ennek függvényében nem tudom mit higgyek. Nem akarok egy olcsó kis kesztyű lenni, amit az ember télen vagy amikor óhajt felpróbál és ami ha viselőjének kedve támad, jó alaposan átmelegíti a kezeit. én egy talizmán akarok lenni ami mindig vele lenne és szerencsét, örömöt hozna neki jóban és rosszban. Már csak a viselőmet kéne megtalálnom (:
A lényeg hogy nagyon elkelne Neki egykét jó érv, és valaki aki ismeri és akiben 150%-osan megbízhatok. Már igazából tudom is hogy ki. Na majd kedden.. (:
Jah! és örülök hogy most már kijózanodtam és így tisztábban látom sokkal a dolgokat...sokkal...

tisztább fejjel

péntek este megtörtént velem az amiről álmodni sem mertem... Nem tudom hogy az emberek hogy viselik azt hogy amire titokban rég vágytak az egyszer csak megtörténik. Én mindenesetre azóta élőhalottként tengetem magányos perceimet A helyzet túl tökéletes volt ahhoz hogy igaz legyen, és nem tudni mi sül ki abból az egészből ami ott lezajlott kettőnk közt. Eddig csak kétségeket, aggódást, 2 igazán jó barát elvesztését és folyamatos letargiát hozott a bizonytalanság tudata. Azzal a gondolattal élni elég nehéz, hogy azok után ami történt lehet hogy nem is lesz semmi, de ha lesz és
"ha Te itt vagy" akkor életem legjobb napjait fogom átélni... de az sem baj ha nem, mert az az este reményt adott, hogy eljöhet még a várva várt nagy és igaz szerelem, mert biztos lesz még olyan mással is mint amilyen vele volt.
"Az agyam még fel sem fogta, de a szívem nagyon örül" annak ami megtörtént, de ha nem is lesz folytatás akkor is boldog vagyok hogy Vele lehettem ha csak keveset is.


ákos: A világ legvégén

"...Lehetsz másé talán,vagy mindenkié,
az enyém biztosan nem vagy,
de ha az öledbe bújok nem érdekel az sem hogy lesz-e holnap,
és ha holnap lesz is leszel-e benne Te vagy leszek-e én?
nem fáj a kérdés van-e igazság a világ legvégén!"

mozdulj már! -pillanatérzések-

pillanatérzések este 9kor:
meg kéne mozdulni...de nem megy.... meg írni kéne de az se megy...
enyhén depresszív hangulattal nézek elébe az estének, amit már egy hete várok.... mindezt egy film miatt.... hogy lehetek ilyen hangulatember... (Keith) folyton csörög a Fruzsi telefonja... a Marije a lelki társam... legszívesebben nyárrá változtatnám az időt és kifeküdnék a csillagok alá teljesen egyedül némi zöld társaságában...megjöttek a többiek...mennem kell...

Fairy tale

Kínos dolog úgy feküdni az ágyban hogy nem nem tudsz elaludni...Csak vergődsz, vársz a jól megérdemelt pihentető álomra, de az nem jön. Ilyenkor a legjobb amit tehet az ember hogy elgondolkodik teszem azt a múlton, az aznapi eseményeken, a következő nap feladatain, vagy egészen egyszerűen csak elkezd álmodozni. Az emberek életének minden szakaszát meghatározó kérdés foglalkoztatott engem is a minap éjjel: Mi lesz majd? Mi lesz ha majd felnövök, saját lábamra kell állnom és saját családot alapítanom? Egyáltalán megérem-e hogy mindez megtörténjen, mert be kell ismernünk, ebben a felgyorsult világban elég veszélyes életet élünk mindannyian. Vagy hogy: Megtalálom-e az igazit?
Minden lány ha nem is mondja ki nyíltan de a szőke herceget várja, aki majd egyszer csak betoppan az életébe, vagy talán inkább bevágtáz hófehér lován, felkapja a nyeregbe maga mellé és aztán együtt ellovagolnak a herceg kastélyához, ahol boldog házasságba lépnek. Életükből nem maradhatnak ki a gyönyörű habos-babos ruhák, mint amilyenben Giselle lép(ne) oltár elé a Bűbáj c. mesefilm elején. De ha valaki nem szereti a sok muszlinfodrot és csipkét választhatja a Csipkerózsika és Hófehérke által szabadalmaztatott "visszafogott hercegnői" stílust. Visszatérve a felsorolásunkhoz nem a hercegnői élet elmaradhatatlan tényezői a pazar bálok. Ugyan nagy hangsúly van a ruhákon itt is, de én most inkább a hajnalig tartó táncos tivornyázást szeretném kiemelni. A hercegnők pezsgőt és light-osabb női italokat szürcsölgetve enyhén illuminált állapotban végigtáncolják az éjszakát. Ez mondjuk Hamupipőke estében nem így történt, de hát ős végül is csak egy a sok közül akiknek viszont összejött. Na meg ott van még az a több száz hálószoba a kastélyban, de az azokban történt eseményekről nem szól a Fáma. minden estre akinek fantáziája van el tudja képzelni a herceget teszem azt ruha nélkül ahogy hercegnőjét erős karjaiban tartva az ágyhoz viszi ott vadul letépi róla a ruhát majd hajnalig tartó szenvedélyes szerelmeskedésbe kezdenek, és más dolguk nem lévén másnap úgy 11 és dél között együtt ébrednek fel a madárcsicsergésre, majd egy csengetésre a szolgálóhad pompás reggelit szervíroz a párnak természetesen az ágyba.
Ez volt eddig a mese rész. A valóság viszont sajnos sokkal prózaibb, kivétel ha maga Henry herceg kéri meg a kezed. Kevésbé fényűző mindennapi életünkben ezek a hercegnői igények teljesen leredukálódtak. Örülünk egy sima kis aranygyűrűnek, egy egyszerűbb menyasszonyi ruhának amit csak egy-hónapi koplalással, bár ugyan ez az előnyünkre van, tudunk megvenni vagy kikölcsönözni. És örülünk ha évente egyszer-kétszer kiáztáthatjuk az idő előrehaladtával egyre terebélyesedő hátsó fertályunkat. A palotából mostanra szerény kis családi ház vagy panellakás lett. A fehér lovon vágtázó herceg pedig manapság rendszerint inkább gyalogosan érkezik. Még ha csak gyalog, akkor örülhetünk, hogy nem cibál maga mögött adósságot, és a vodkát nem úgy issza, mint a vizet ha hozzánk vezető útja során netán megszomjazik. És akkor még nem is beszéltünk a betegségekről, balesetekről, katasztrófákról, stb ....
De csak pozitívan! Helyzetünk azért korántsem ilyen elkeserítő, mert:
VANNAK MÉG CSODÁK!

minden most kezdődik el...

...ahogy dobban a szíved...

érezted már úgy hogy felkeltél egy reggel és teljesen más színben láttad a világot? Életedet újraértékelve, tiszta lappal vártad az új nap kihívásait? Velem ez így történt. Nem tudom minek köszönhettem ezt a gyors váltást. Lehet, hogy végre elértem abba az életkorba mikor már tisztán látom az élet összefüggéseit, képes vagyok átgondolni hogy miért érdemes, miért kell és miért felesleges ringbe szállni. De elképzelhetőnek tartom azt is hogy egy nálam és mindenkinél magasabb hatalom végre kezébe vette sorsom irányítását. Igazából bárhogy is történt örülök hogy így van, mert mióta ilyen nagyot fordult velem a világ azóta másképp látok... mindent... Látom az "előző életem" során elkövetett hibákat, és ezeket, ha ugyan apránként is javítgatva jobb tudok lenni mint az előtt.
Jó érzés. Úgy gondolom ha mindenki át esne egy ilyen fajta "felnövésen" sok minden máshogy lenne.