2010. március 14.

tisztább fejjel

péntek este megtörtént velem az amiről álmodni sem mertem... Nem tudom hogy az emberek hogy viselik azt hogy amire titokban rég vágytak az egyszer csak megtörténik. Én mindenesetre azóta élőhalottként tengetem magányos perceimet A helyzet túl tökéletes volt ahhoz hogy igaz legyen, és nem tudni mi sül ki abból az egészből ami ott lezajlott kettőnk közt. Eddig csak kétségeket, aggódást, 2 igazán jó barát elvesztését és folyamatos letargiát hozott a bizonytalanság tudata. Azzal a gondolattal élni elég nehéz, hogy azok után ami történt lehet hogy nem is lesz semmi, de ha lesz és
"ha Te itt vagy" akkor életem legjobb napjait fogom átélni... de az sem baj ha nem, mert az az este reményt adott, hogy eljöhet még a várva várt nagy és igaz szerelem, mert biztos lesz még olyan mással is mint amilyen vele volt.
"Az agyam még fel sem fogta, de a szívem nagyon örül" annak ami megtörtént, de ha nem is lesz folytatás akkor is boldog vagyok hogy Vele lehettem ha csak keveset is.


ákos: A világ legvégén


"...Lehetsz másé talán,vagy mindenkié,
az enyém biztosan nem vagy,
de ha az
öledbe bújok nem érdekel az sem hogy lesz-e holnap,
és ha holnap lesz is leszel-e benne Te vagy leszek-e én?
nem fáj a kérdés van-e igazság a világ legvégén!"



1 megjegyzés:

  1. "Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod..."

    VálaszTörlés