Elolvastam a Suttogót.. És főleg úgy hogy én is lófanatikus vagyok, hát elég nagy hatással volt rám... Rájöttem hogy mennyi mindent kell még tanulnom és hogy mennyire szeretnék még tanulni.. Olyan jó lenne ha lehetne egy saját lovam. Na de nem álmodozok ilyenekről, mert ha a sors úgy akarja úgyis lesz majd egy. Bízok benne és el tudom azt is fogadni ha esetleg nem így kellene lennie. Mindennek oka van. De pipoznék egyet. .. Hiányzik a másik felem.. Apropó. Mért nem hisz senki az érzéseimben? Annyira durva és abszurd dolog hogy egy ilyen hülye mint én szerelmes legyen végre egyszer úgy igazán? Tökre érzem mindenkiben (kivételek azért vannak) azt, hogy én még az ilyen komoly érzelmekhez meg tervekhez éretlen vagyok és kicsi... Nevetséges. Mért ne lehetnék 100%-ig biztos abban hogy mit érzek és hogy mit akarok? Na mindegy.. Majd kiderül mi sül ki ebből. Kár hogy előre nem lehet tudni, bár ha mindent tudnák nem lenne értelme az életnek.. Lehet hogy inkább a boldog tudatlanságot választom
hallod, ezt teljesen átérzem.. mindenki csak duruzsol a fülembe, hogy "biztos ezt akarod?", és elegem van, hogy folyton kételkedek... miért jó ez nekik? mert nem bírják nézni ha valaki boldog. az nem hír.
VálaszTörlés