hát net már megint nem volt...Így fogtam magam és unalmamban elkezdtem írni ezt a bejegyzést egy jegyzettömbbe.... Még mindig itt szívok egyedül.. Tegnap: Pécs...Lovaglás... Találkoztam azzal a fogyatékos legbarátommal, amiből az lett, hogy lekéstem az utolsó buszt.. Hát ez ilyen. Így fogtuk magunkat és halált megvető bátorsággal útnak indultunk a nagyszüleimhez, hogy tőlük éjjelre menedéket kérhessünk :D

• Keresztül mentünk (gyalog!) a felüljárón = 20 kosár adrenalin
• lementünk a felüljáróról egy sötét lépcsőn = 10 kosár adrenalin
• kikerültünk két csövest = 16 kosár adrenalin--->( csak mert fehér miniruha volt rajtam)

Szóval ilyesfajta viszontagságok után végre megérkeztünk, de alig aludtam valamit.. mondjuk ez jellemző, mert amikor a legfáradtabb az ember akkor nem tud soha szundizni.