Az agyam már megint olyan funkciókat tárt elém a minap, hogy azon már tényleg csodálkozni kell. Egy eddig még nem ismert "gyors felejtés" üzemmódot fedeztem fel, melynek köszönhetően (mivel nem jött össze egykét betervezett dolog) most mégis teljesen át tudom magam adni a tavasznak és az apró örömöknek. Szárnyalni tudok annak ellenére hogy tudatában vagyok annak, hogy valószínűleg sohasem lesz részem normális párkapcsolatban (: Tudom hogy most ki kéne borulnom. Csokit zabálva, depressziós zenéket hallgatva egy sötét szobában kéne gubbasztani a fene nagy fájdalomtól... De csajok!! Ugyan már mire jó ez úgy mégis? Már csak azért is mert árt a szépségünknek! :P Legyünk csak optimisták, mert úgy sokkal könnyebb élni ebben a retkes világban! Mindig van tovább! Ha ezt mégis elfelejtenéd, hallgasd meg a kedvenc számodat ami beindít és megadja a kezdő lendületet a következő lépéshez, és feküdj ki a fűbe a napra! A hatás garantált! (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése