és elutaztunk Angliába ( 1.Felvonás)

Eljött a várva várt nap.
Kissé kapkodva,de sikerült összepakolni és áttoltuk a bicajt a kiccsaláddal Pécsre, hogy ott nagy sírás-rívás közepette intsünk búcsút egymásnak. A derék és hősies sofőrök halált megvető merészséggel és herkulesi izmaikat bevetve próbálták betuszkolni a busz csomagtartójába azt a döbbenetes mennyiségű bőröndöt amit sikerült felhalmoznunk. Aztán elindultunk... Éljen Anyegin :D hát igen..végig kellett néznünk... nem tudom kinek az ötlete volt, de az nem fog sokáig élni ha kiderül. (:
délután nagy szégyenkezés közepette kiszálltunk a buszból Brüsselben. Hogy mért volt szégyenkezés? Hát azért, mert full retkesen melegítőben állni egy ilyen gyönyörű város főterén nem a legfincsibb dolog. Azért nekivágtunk... Felettébb szép summát fizettünk a Fruzsikával 10 dkg csokiért, amit aztán nagy elánnal el is fogyasztottunk. Miközben a szánkat próbáltuk felfeszegetni, ami összeragadt a csokitól, odajött hozzánk egy néni és kéregetett.. Mit volt mit tenni, jómagam nagy vigyorral a képemen és nyakig csokisan odatoltam az orra elé a zacsit hogy vegyen. Erre a nyanya meg fintorog és elvesz egyet. Azt hittem megütöm. Hát mit fintorog a drága csokira, amit valószínű soha többet nem fog enni? :D na mindegy.. Ez volt a nagy story.
Aztán Franciahonban aludtunk egyet a transit hotelben...zsír volt a hely, csak féltem a zuhanyzóban :D