Rock n Rolla

Ha az ember egy hangulatos, dögös rosszfiúktól hemzsegő filmre vágyik akkor a Spíler kitűnő szórakozást nyújt egy magányos délutánon, amikor nincs körülötted egy épkézláb férj se, és kedved szottyan kicsit csorgatni a nyáladat például Gerard Butler, Tom Hardy után és még sorolhatnám a filmben szereplő nagyágyúkat.
Ám véletlen se haggyuk ki a felsorolásból kedvenc karakteremet Johnny Quidd-et, akit a film 90%-ában nem kis örömömre félmeztelenül láthatunk. Johnny egy utolsó narkós, akit az élet már megtanított egykét dologra, így bőszen szórja a film alatt "bölcsességeit" és jócskán ellátja szintén drogos barátját tanácsokkal, melyekkel talán van esélye még egy darabig életben maradni.
Maga a film szerintem hatásos, eltér a megszokott akciófilmektől, mert fordulatos és a karakterek is nagyok. És persze a zene. Igényesen kiválogatott számok adják meg a film igazi színét és hangulatát. Tipikus Guy Richie film. Vagy imádod vagy nem bírod elviselni. Köztes nincs!


"Sokan kérdezik tőlem, hogy milyen egy Spíler. Azt szoktam mondani, felejtsétek el a zombifejeket, a kokós zenészeket, a rehabot, nem, nem... Egy Spíler jóval több ennél. Mindenki a tutira vágyik. Van aki a lét, van aki az anyagot tolja, másoknál a szex játszik. Kinek a csillogás, kinek a hírnév. De egy Spíler... az egészen más. Miért? Azért, mert egy kőkemény Spíler orrba-szájba nyomat mindent."